Ismerje meg a halláscsökkenés észlelésére szolgáló Rinne és Weber teszteket

A Rinne hangvilla teszt és a Weber teszt a halláskárosodás tesztjei, és hogy van-e vezetőképes vagy szenzineurális halláskárosodása. Ezt a diagnózist a korai kezelés megkezdése és a megfelelő kezelési terv meghatározása céljából végezzük. Az alábbiakban áttekintjük a Rinne-tesztet és a Weber-tesztet.

Mik a Rinne és a Weber hangvilla tesztek?

A hangvilla teszt egy hallásellenőrzés, amelyet arra használnak, hogy a hangvilla segítségével meghatározzák a halláskárosodás típusát. Ez a teszt két módszerre oszlik, nevezetesen a Rinne és a Weber tesztekre.

Rinne teszt

A Rinne-teszt egy hallásvizsgálat, amelyet a hallási hangok értékelésére hajtanak végre, összehasonlítva a légvezetés által leadott hang észlelését a csont vezetésével a mastoidon keresztül.

Ezt a vizsgálatot egy fülön végzik. A Rinne-tesztet gyakran javasolják vezetőképes hallásvesztés gyanúja esetén.

Weber teszt

A Weber-teszt egy másik módszer a vezetőképes és szenzorneurális hallásvesztés értékelésére. A Rinne-teszt eredményeit össze kell hasonlítani a Weber-teszttel a szenzorineurális halláskárosodás kimutatására.

Vezető halláskárosodás akkor következik be, amikor a hanghullámok nem képesek átjutni a középfülön a belső fülig. Ezt a hallójárat, a dobhártya vagy a középfül problémái okozhatják, például:

• Fülfertőzés
• Fülzsír felhalmozódása
• Kilyukadt dobhártya
• Folyadék a középfülben
• A középfül kis csontjainak károsodása

A szenzorineurális halláskárosodás a fül speciális idegrendszerének bármely részén fellépő károsodás. Ez magában foglalja a hallóideget, a belső fül szőrsejtjeit és a csiga más részeit. Általában ez a fajta halláskárosodás a zajnak való kitettség és az életkor növekedése miatt jelentkezik.

Milyen előnyei vannak a Rinne-tesztnek és a Weber-tesztnek?

A Rinne-tesztet és a Weber-tesztet gyakran használják, mivel ezek könnyűek, beleértve az egyszerű és könnyen elvégezhető teszteket is. Ez a két teszt gyakran az első teszt, amelyet a hallásváltozás vagy -vesztés okának meghatározására használnak.

Ezek a tesztek segíthetnek a halláskárosodást okozó állapotok azonosításában. A kóros Rinne- vagy Weber-teszt eredményeit okozó állapotok egy része:

• Eardrum perforáció
• Fülzsír
• Fülfertőzés
• Középfül folyadék
• Otosclerosis a középfülben lévő kis csontok (sangurdi csontok) képtelensége a megfelelő mozgásra
• A fülidegek sérülése

A fent említetteken kívül Rinne és Weber hangvilla tesztjei felhasználhatók az audiometriai tesztek eredményeinek megerősítésére, különösen akkor, ha az eredmények nem tüneti tünetek. A vezetőképes halláskárosodásban szenvedő páciens értékelése során Weber-tesztet végeznek annak eldöntésére, hogy melyik fület kell először műteni.

Hogyan történik ez a vizsgálati eljárás?

A Rinne-tesztet és a Weber-tesztet nagyfrekvenciás (512 Hertz) hangvilla segítségével végezzük, hogy teszteljük, hogyan reagálunk a fülünk közelében lévő hangokra és rezgésekre. Az alábbiakban bemutatjuk a Rinne-teszt és a Weber-teszt eljárását.

Rinne teszt

A Rinne-teszt során a következő eljárásokat hajtják végre:

1. Az orvos hangvillát helyez az mastoid csontra (az egyik fül mögé).
2. Ha már nem hallja a hangját, akkor arra kérik, hogy adjon jelet az orvosnak.
3. Ezután az orvos elmozdítja a hangvillát a füle mellett.
4. Amikor már nem hallja a hangot, arra kérik, hogy adjon jelet az orvosnak.
5. Az orvos rögzíti, hogy mennyi ideig hallja az egyes hangokat.

Weber teszt

A következő a Weber-teszt során végrehajtott eljárás:

1. Az orvos hangvillát tesz a feje közepére
2. Megjegyzi, hogy a fül melyik részén érződik a rezgés; bal fül, jobb fül, mindkettő.

Milyenek a vizsgálat eredményei?

Az alábbiakban Rinne és Weber hangvilla tesztjeinek eredményeit értelmezzük vagy ábrázoljuk:

Rinne teszt

A légvezetés a fül lebenyében, a dobhártyában és a csontrészekben (a hallás három csontjában) található szerveket használja fel a hang felerősítésére és a hang továbbítására a csontvezetésbe. Ezáltal a hang közvetlenül a belső fülbe, vagy a koponyán keresztül áramlik a másik fülbe.

• Normális hallás, jelezve a légvezetési időt, amely kétszer hosszabb, mint a csontvezetési idő. Más szavakkal, kétszer annyian hallja a fülénél lévő hangot, mint a fül mögött.
• Vezető halláskárosodás, a csontvezetési hang hosszabb ideig hallható, mint a légvezetés.
• Szenzorineurális halláskárosodás, a légvezetés hangja hosszabb ideig hallható, mint a csontvezetés, de talán nem kétszer olyan hosszú.

A Rinne-teszt hamis negatív eredményt mutathat. Ez akkor fordul elő, amikor a súlyos szenzoros süketségben szenvedő személy nem hall semmit a mastoidon vagy a hallójárat közelében lévő hangvillából. A hang a koponyán keresztül a másik oldalon lévő fülig terjed, így előfordulhat, hogy nem tudják azonosítani, melyik fülben hallották a hangot.

Idézi az Országos Biotechnológiai Információs Központ, Az igaz és hamis negatív Rinne-teszt közötti különbség megállapításának módja egy Weber-teszt elvégzése.

A Rinne-teszt csak szűrővizsgálat, és nem helyettesítheti az audiometriai tesztet. Ezenkívül Rinne vizsgálati eredményeinek érvényességét vagy pontosságát is gyakran megkérdőjelezték.

Ezért, ha bármilyen kérdése van a Rinne-vizsgálattal kapcsolatban, általában hivatalos audiometriára utalják.

Weber teszt

• Normális hallás mindkét fülben ugyanazt a rezgést produkálja.
• Vezető halláskárosodás nem normális rezgést okoz a fülben.
• Szenzorineurális halláskárosodás rezgéseket fog érezni a normál fülben.

Ez a vizsgálat bonyolult lehet, ha a páciensnek vezetőképes halláskárosodása fordul elő az egyik fülben.