Tartalomjegyzék:
- Meghatározás
- Mi a hipersplenizmus?
- Mennyire gyakori ez az állapot?
- Jelek és tünetek
- Milyen jelei és tünetei vannak a hipersplenizmusnak?
- Mikor kell orvoshoz fordulnom?
- Ok
- Mi okozza a hiperplenizmust?
- Diagnózis és kezelés
- Hogyan diagnosztizálják a hipersplenizmust?
- Hogyan kezeljük a hipersplenizmust?
- Megelőzés
- Mit tehetek a hiperplenizmus megelőzésére és kezelésére?
Meghatározás
Mi a hipersplenizmus?
A hipersplenizmus a lép túlműködését okozó rendellenesség, amely idő előtt és gyorsan elpusztíthatja a vérsejteket.
A lép a bal felső hasban található szerv. A lép feladata a rendellenes, öregedő vagy antitesttel borított vérsejtek eltávolítása a test véráramából.
A hiperplenizmusban a lép normális működése rendellenesen felgyorsul, így a lép automatikusan elpusztítani és eltávolítani kezdi a még normálisan működő egészséges vérsejteket.
Úgy gondolják, hogy ezt az állapotot különféle egyéb rendellenességek okozzák. Ez az állapot két részre oszlik. Először is, az elsődleges (idiopátiás) hipersplenizmus, amely a lép rendellenességei miatt következik be. Másodszor, más egészségügyi feltételek okozzák.
Ha ennek az állapotnak az oka egy másik betegség, például krónikus malária, reumás ízületi gyulladás, tuberkulózis vagy daganat, ezt másodlagos hiperplenizmusnak nevezik. A kutatások azt mutatják, hogy általában az embernél előforduló lépzavarok szinte mindig másodlagos típusúak.
Mennyire gyakori ez az állapot?
A Betegségmegelőzési és Megelőzési Központ (CDC) 1998-as jelentése szerint az Egyesült Államokban diagnosztizált hiperplenizmus esetek száma mind a férfiak, mind a nők esetében még mindig csekély (körülbelül 10 000 eset). A legújabb tanulmányok szerint az egyének 2 - 5,6% -ának megnagyobbodott lépe van (szlenomegália) a fizikális vizsgálat során, ami gyakran társul a hiperplenizmussal.
A hipersplenizmus azonban kezelhető a kockázati tényezők csökkentésével. További információért forduljon orvosához.
Jelek és tünetek
Milyen jelei és tünetei vannak a hipersplenizmusnak?
Ennek az állapotnak számos jele és tünete van. A gyakori tünetek a következők:
- Megnagyobbodott lép
- Egy vagy több vérsejt alacsony szintje
- Túl gyors érzés evés után
- Hasi fájdalom a bal oldalon
Mikor kell orvoshoz fordulnom?
A korai diagnózis és a kezelés megakadályozhatja ennek az állapotnak a súlyosbodását és megelőzheti az egyéb orvosi vészhelyzeteket. Ehhez azonnal forduljon orvosához, hogy elkerülje ezt a súlyos állapotot.
Ha bármilyen fenti jele vagy tünete van, vagy bármilyen más kérdése van, kérjük, forduljon orvosához. Mindenki teste más. Az egészségi állapotának kezeléséhez mindig forduljon orvoshoz.
Ok
Mi okozza a hiperplenizmust?
Számos dologról tartják a hipersplenizmus fő okait, többek között:
- Cirrhosis (előrehaladott májbetegség)
- Limfóma
- Malária
- Tuberkulózis
- Különböző kötőszöveti betegségek és gyulladások
Diagnózis és kezelés
A megadott információk nem helyettesítik az orvosi tanácsot. MINDIG konzultáljon orvosával.
Hogyan diagnosztizálják a hipersplenizmust?
Ennek a betegségnek a diagnosztizálása egyéni tapasztalatot igényel, mivel a tünetek között szerepel a könnyű zúzódás, a bakteriális betegségre való hajlam, a láz, a gyengeség, a szívdobogás, a száj és a láb fekélyei. Sok ember megnagyobbodott lépet (splenomegalia) tapasztal, amely irritálhatja a gyomrot, fájdalmat okozva a gyomor bal oldalán, valamint teltségérzetet is, annak ellenére, hogy éppen ettek egy keveset vagy éppen elkezdtek enni.
Egyéb tünetek származhatnak a betegséget kiváltó alapbetegségekből (például malária és tuberkulózis).
Tekintettel a betegség számos lehetséges tünetére, a diagnózis felállításához a beteg teljes kórtörténetével rendelkezni kell. A hipersplenizmust csak a tünetek alapján ritkán diagnosztizálják. Általában ez a betegség csak akkor jelenik meg egyértelműen, ha bizonyos betegségek (betegségek) okai és az orvos megállapításai a megnagyobbodott lépre vonatkozóan a páciens testének fizikai vizsgálata során.
A leggyakoribb tünet a jóllakottság vagy az étvágyhiány. Az orvos vizsgálata és a hasi területre gyakorolt nyomás (palpitáció) rendellenesen megnagyobbodott lépet (splenomegalia) vagy kemény, zsugorodott májat (cirrhosis) mutathat ki. A sztetoszkóppal végzett vizsgálat kóros érrendszeri hangokat mutathat. A láz, a zúzódások és a fekélyek szintén megerősíthetők ezzel a vizsgálattal.
Néhány vizsgálat, amelyet orvosa javasolhat, például vérvizsgálatok, beleértve a teljes perifériás vérképet (DPL) a különféle vérsejtek számának megtekintéséhez. Ezek a tesztek általában a fehérvérsejtek (leukopénia), a vörösvértestek (vérszegénység) és a vérlemezkék (thrombocytopenia) számának csökkenését mutatják.
Egyéb diagnosztikai vizsgálatok (például májfunkciós tesztek, CT-vizsgálatok, MRI és ultrahanggal) szintén alkalmazzák a lép megnagyobbodásának (splenomegalia) megerősítésére. A csontvelővizsgálat segíthet a hipersplenizmus különféle okainak azonosításában, mint például a leukémia, a limfóma és a rák terjedése.
Hogyan kezeljük a hipersplenizmust?
A másodlagos hiperplenizmusban szenvedő személyek többségének terápiára van szüksége az elsődleges betegség (például krónikus malária vagy tuberkulózis) gyógyításához. az alapbetegség kezelése segít megelőzni a vérsejtek károsodását és esetleg a megnagyobbodott lépet.
Általában az alapbetegség kezelését el kell végezni, mielőtt mérlegelnénk a lép eltávolítását (splenectomia). A lép műtéti eltávolítását (splenectomiát) gyakran használják az elsődleges hipersplenizmus kezelésére.
A splenectomia indikációinak általában a vérlemezkék vagy az immunsejtek drasztikus csökkenésével, a lép közvetlen bevonásával járó betegségekben, például leukémiában és limfómában, valamint a rák más szervekből a lépre történő elterjedésével is együtt kell járniuk. Splenectomia után az egyéneknek immunizálásra lesz szükségük bizonyos baktériumok, például Streptococcustüdőgyulladás(tüdőgyulladást okozó baktériumok).
Megelőzés
Mit tehetek a hiperplenizmus megelőzésére és kezelésére?
Megfelelő kezelés után előfordulhat, hogy korlátozni kell a munkahelyi tevékenységeket, hogy csökkentsék a lép könnyezését okozó traumák lehetőségét. Az ebben a betegségben szenvedő személyeknél gyakrabban kell betegszabadságot igényelni a felmerülő rendellenességek és szövődmények kezelésére.
Ha műtétre van szükség, a betegnek hosszabb pihenőidőre lehet szüksége a gyógyuláshoz. Forduljon orvosához, ha kérdése van ezzel az állapottal kapcsolatban.