Tartalomjegyzék:
- A nemi erőszak áldozatainak többsége nem képes harcolni az elkövetők ellen
- A hirtelen megbénulás gyakori fizikai reakció traumatikus helyzetekben
- Az áldozat megítélésének veszélye, aki nem tehet róla
- Ha tényleg nem akarja, miért ne harcolna csak vissza? Ezeket az éles szavakat a nagyközönség gyakran használja egy nemi erőszak áldozatára és túlélőjére. Ilyen megjegyzések azért merülhetnek fel, mert alapvetően sokan nem értik, hogy mi történik az áldozat elméjében és testében, amikor nemi erőszak történik.
Mielőtt tovább néznénk ezt a cikket, meg kell jegyezni, hogy a következő cikk traumát válthat ki a szexuális erőszak áldozatai számára.
Az alábbiakban olvashatja el a teljes magyarázatot annak megértéséhez, hogy sok nemi erőszak áldozata miért nem képes visszavágni az elkövetők ellen és megállítani a támadásaikat.
A nemi erőszak áldozatainak többsége nem képes harcolni az elkövetők ellen
Az átmeneti bénulás jelenségét, amely a nemi erőszak áldozatait támadja, évtizedekkel ezelőtt rögzítették. A nemi erőszak áldozatainak ezen extrém helyzetekre adott reakcióinak kutatása azonban csak nemrégiben kapott nagyobb figyelmet.
Az Acta Obstetricia et Gynecologica Scandinavica (AOGS) folyóirat 2017-es tanulmányában a szakértők megjegyezték, hogy a nemi erőszak áldozatainak mintegy 70 százaléka olyan érzést élt át, mintha egész testük megbénult volna. Ennek eredményeként nem tudtak mozogni, nemhogy az elkövetők támadásai ellen.
A hirtelen megbénulás gyakori fizikai reakció traumatikus helyzetekben
A nemi erőszak áldozatainál jelentkező átmeneti bénulás érzése "tónusos mozdulatlanság" néven ismert. Ez a fizikai reakció nagyon hasonlít egy ragadozó által megtámadott zsákmányállat reakciójára. Ezek a zsákmányállatok általában egyáltalán mozdulatlanok maradnak, így a ragadozók, akik lesbe kerülnek, azt hiszik, hogy az általuk megcélzott állat meghalt.
Nyilván az emberek is tapasztalhatnak hasonló reakciót. Emberekben a megtámadott áldozatok nem üvölthetnek segítséget, elmenekülhetnek, nemhogy visszavághatnak az elkövető ellen, mert nem tudják megmozgatni egész testüket.
Ne feledje, ez nem azt jelenti, hogy az áldozat megengedi az elkövetőnek, hogy szörnyű cselekedeteket hajtson végre! Az áldozat annyira tehetetlen, hogy elveszíti uralmát saját teste felett.
Valójában ez a reakció meglehetősen gyakori a különböző feszült helyzetekben. Például, amikor egy bűnöző hirtelen fegyvert mutat az emberre. Természetesen nagyon nehéz azonnal mozogni és visszavágni a rabló ellen, igaz? A legtöbb ember döbbenten és félelmében állna meg. Ugyanez a helyzet a nemi erőszak áldozatával is.
Ha megtámadják, az áldozat megpróbálja elméjét is kiüríteni. Ez automatikusan megtörténik, hogy később az áldozat ne emlékezzen újra a traumatikus eseményre.
Az áldozat megítélésének veszélye, aki nem tehet róla
Szerint dr. Anna Möller, a svédországi Karolinska Institutet és a stockholmi déli általános kórház kutatója megítélte és hibáztatta az áldozatot, mert nem harcolt vissza a nagyon veszélyes tettes ellen.
Ugyanis számos tanulmány kimutatta, hogy a nemi erőszak áldozatai, akik az esemény idején átmeneti bénulást tapasztaltak, hajlamosabbak a PTSD (poszttraumás stressz rendellenesség) és a depresszió megtapasztalására. Az áldozatok ugyanis szívükben hibáztatják magukat azért, mert tehetetlenek az elkövető támadása ellen.
Az áldozat önnyomása olyan nagy, hogy pszichológiailag zavaró és súlyos pszichológiai traumát okoz. Különösen, ha hozzáfűzi a tágabb közösség észrevételeit.
Ez tovább gátolja az áldozat felépülését mind testileg, mind lelkileg. Ezért jobb, ha nem hibáztatunk valakit azért, mert nem tud harcolni a szexuális bűnözőkkel.
