7 Önvédelmi reakciók negatív helyzetben

Az életben mindenki különféle problémákkal találkozik. Kezdve egészen triviális problémáktól, például a forgalmi dugókkal való szembenézéstől olyan nagy problémákig, mint a kudarc, a válás vagy a szeretett személy elvesztése. A nehézségek, amelyekkel szembe kell néznie, elboríthatják az elmédet, vagy fenyegetést érezhetnek.

Ahogy a tested reagál, hogy megvédje magát, amikor veszélyben van, a lelkednek is van egy speciális rendszere, amely megvédi magát a veszélyes helyzetek ellen. Eszméletlenül azonnal felépít egy önvédelmi mechanizmust, hogy az életét ne zavarják külső fenyegetések vagy veszélyek.

Mindenkinek megvan a maga módja, hogy megvédje magát. Vannak, akik az érzelmeiket a hozzájuk legközelebb eső emberekre gyakorolják, de vannak olyanok is, akik elfoglalják magukat a munkával, hogy elfelejthessék gondjaikat. Majd melyik módszert alkalmazza, ha stresszes vagy problémái vannak? Gyere, tudd meg az alábbi választ.

Önvédelmi mechanizmusok pszichológiai szempontból

Ezt az önvédelmi mechanizmust először egy osztrák apa és fia fejlesztette ki, akiknek neve meglehetősen híres a pszichológia területén. A két ember Sigmund Freud és Anna Freud volt. Ezen apa és fia szerint, amikor nehéz vagy kényelmetlen helyzetbe kerülsz, elmédnek szüksége van egy bizonyos módra, hogy elkerülje a felmerülő érzelmeket. Ez azért történik, mert az emberek ösztönösen kerülik a negatív érzéseket, például a szomorúságot, a haragot, a csalódást, a szégyent és a félelmet. Ezenkívül azt is megköveteli, hogy ne öntse ki a negatív érzelmeket a társadalomban és a társadalmi környezetben.

Ebben az időben az elméd önvédelmi mechanizmust fog kialakítani. Az önvédelmi mechanizmusok arra szolgálnak, hogy elhárítsák a kellemetlen érzéseket, vagy hogy a kellemetlen események és tapasztalatok jobban érezzék magukat. Az elméd automatikusan aktiválja ezt az önvédelmi módot, ami azt jelenti, hogy meghaladja a tudatosságodat és az irányításodat.

Ezek az érzelmek azonban nem igazán hagyják el az elmédet. Csak megnyomhatja vagy figyelmen kívül hagyhatja. Ezért az önvédelmi mechanizmus nem a problémák megoldásának módja, hanem csupán a lélek természetes reakciója a problémákra.

Különböző típusú pszichológiai reakciók az önvédelem érdekében

Amióta Sigmund Freud és lánya kifejlesztette az önvédelmi mechanizmust, számos más szakértő volt, aki hozzájárult a különféle önvédelem kiegészítő elméletéhez. Itt van a hét leggyakrabban előforduló és vizsgált önvédelmi mechanizmus.

1. Tagadás (tagadás)

Az a személy, akit tagadnak, tudja, hogy az, amit csinál, helytelen vagy káros, de különféle okokat használ arra, hogy ezt elfogadhatóvá tegye. Például a cigarettafüggőség problémája. Ahelyett, hogy beismerné és megváltoztatná a szokását, tagad minden problémát azzal, hogy ezt gondolja: "Á, csak akkor dohányzom, ha súlyos stressz alatt vagyok".

2. Elnyomás

Amikor egy személy úgy érzi, hogy egy bizonyos helyzet vagy konfliktus az ő kezén kívül esik, úgy dönt, hogy elfelejti, vagy egyáltalán nem hajlandó beismerni. Az elnyomás példája, amikor elveszít valakit, aki nagyon közel áll hozzád. A valóság elfogadása és magányos érzés helyett azt feltételezi, hogy az illető még mindig életben van. Egy másik példa egy házasságon kívül terhes anya. Úgy döntött, hogy feladja gyermekét örökbefogadás céljából, és teljesen nem volt hajlandó beismerni, hogy szült és gyermekei voltak.

3. Regresszió

Ezt a mechanizmust az jellemzi, hogy az ember pszichés állapota visszavonult gyermekkorába. Amikor idegesnek érzi magát, mert attól fél, hogy a főnöke megrovást kap, a végén zokoghat, mint egy gyermek. Vagy ha elvesztette szerelmét, akkor nem akarja elhagyni a szobáját, hogy egyetemre menjen vagy dolgozzon. Csak egész nap összegömbölyödni akar az ágyban, átölelve kedvenc babáját.

4. Vetítés

Annak érdekében, hogy megvédje magát olyan érzésektől, gondolatoktól vagy érzelmektől, amelyeket nehezen fogad el, valójában más emberekre vetíti ezeket az érzéseket. Például nem kedveled a munkatársaidat, pedig mindennap együtt kell dolgoznod velük. Tehát csak azt érzed, hogy kollégád nem kedvel téged, nem fordítva. Másik példa: nem vagy teljesen biztos a barátodban, de félsz elhagyni. Ezért tulajdonképpen ezt a kétséget vetíti ki barátjára, azzal vádolva, hogy nem támogatja a szeretőjével való kapcsolatát.

5. Racionalizálás

Az önvédelmi mechanizmus egyik formája az a gondolat, szó vagy cselekedet racionalizálása, amelyről tudod, hogy valójában helytelen. Szemléltetésképpen: mindig későn érkezik az irodába, és végül megdorgálja a főnöke. Annak elkerülése érdekében, hogy bűnös vagy zavarban legyen, úgy tehet, mintha otthona messze lenne az irodától és mindig elakadna a forgalomban. Valójában a szokásosnál hamarabb távozhat, hogy ne késlekedjen, de mindig későn ébred fel.

6. Szublimáció

A szublimáció akkor következik be, amikor a negatív érzelmeket pozitív dolgokra engedi. Tegyük fel például, hogy csak nagy harcot vívott a párjával. A harag és a harag elengedése érdekében hasznos tevékenységet keres, például fűnyírást. Annak ellenére, hogy a benyomás pozitív, valóban csak arra szomjazol, hogy el akarsz rombolni vagy megrongálni valamit. Ez a fajta önvédelmi mechanizmus meglehetősen gyakori a társadalomban.

7. Transzfer (elmozdulás)

A szublimációval ellentétben, ahol a pozitív érzelmek kiutat keresik, a figyelemelterelés valójában olyan tárgyakat keres, amelyek a negatív érzelmek célpontjai lehetnek. Például, ha nem teljesíti a munkahelyi célokat. Csalódással tér haza és erőszakossá válik azáltal, hogy becsapja az ajtókat, ordibál a családtagokkal vagy vakmerően vezet. Az önvédelmi mechanizmusnak ez a formája az emberekben is gyakori.